Zajos ketrecben születtem
De egy napon eljöttél értem
Hazavittél, megszerettél
Attól kezdve dédelgettél

Széles mosollyal ébredtem
Búnak nyoma sem volt bennem
Emlékszem, szépet álmodtam
Bécsi keringőt táncoltam

Beleragadt lábam a múltba
Vállamat súlyos teher húzza
Elcsendesült bennem az élet
Kihalt lelkemből minden ének

Tudod, én akkor is szeretlek
Ha csúnyán nézel rám
Ha mogorva pillantásodtól
Sírásra görbül szám

Te balra mennél, én jobbra
Te kávé vagy, én tea
Neked macska, nekem kutya
Neked a hús, én meg vega

Rám néztél, én elpirultam
Mosolyodtól elolvadtam
Elhalmoztál ezer bókkal
Gyengítettél édes csókkal
A kettő között volt egy sóhaj

Emlékszel, amikor rád vártam?
Lábam megdermedt a hideg szorításban
De minden percet megért a pillanat
Melyben megláttam ragyogó mosolyodat

Még apró vagyok
Testemen nincsen ránc
Hiába is akarnám
Nem megy nekem a tánc

Ha a kedves már nem kedves
Több a nap, miken lelked terhes
Szemed sokszor könnytől nedves
Szárnyad boldogtalanul csak verdes

Azt kérded: Mit tegyünk?
Hogy jól legyünk
Hogy a bukkanókon átmenjünk
Hogy a széllel szemben is repüljünk

Kinek édes az élet
Olykor annak is sós a könny
Ki mindig együtt érez
Annak fáj a közöny

Csalárd módon rávettelek
Szeress mindennél jobban engemet
Ehhez nem kellett mást tennem
Mint téged mindennél jobban szeretnem