Kristina Calu – Voltunk

Kristina Calu – Voltunk

Egyszer voltunk
Hol nem voltunk
Élet útján vándoroltunk
Egyik nap egyenesen
A másikon görbén
Hol fejünk lehajtva
Hol felemelve büszkén
Kézen fogva, szerelemben
Háborúban, kételkedve
Örömtelin, kacagva
Búsan magunkra maradva
Megbántva és megbocsátva
Bírtuk egymást maradásra
Ketten, aztán sokasodva
Ránc költözött az arcunkra
Lassul a ritmus
Halványul a szem
Szürkül a koronánk
De még emlékszem
Hogy táncoltunk
És álmodtunk
Hogy ketten együtt
Itt voltunk