Kristina Calu – Mondom-e…?

Mondom-e elégszer, hogy hiányzol?
S, ha nem vagy velem sokszor fázom
Ételnek, italnak íze is más
Úgy hívnak ilyenkor: félnótás

Mert az eszem folyton nálad jár
Remélve hiszem, szíved engem vár
Hogy te is pont úgy érzel, ahogy én
S neked sincs más e föld kerekén

Mondom-e elégszer, hogy szeretlek?
Mert ez akkor is így van, ha esetleg
Elfelejteném füledbe suttogni
Csókkal. öleléssel megpecsételni

Annyira, mint anya gyermekét
Mint fák az eső friss permetét
Mint kutya egyetlen gazdáját
Mint ember a szeme világát

Mondom-e elégszer, hogy köszönöm?
Amiért te lettél az én örömöm
Kertemnek legszebb virága vagy
Lelkembe soha nem költözik fagy

Míg itt vagy velem, addig élek
Aztán, ha menni kell, akkor sem félek
Mert ajándékot kaptam a Sorstól
Köszönöm, hogy kijutott nekem a jóból