Kristina Calu – Magamban
Kristina Calu – Magamban
Beleragadt lábam a múltba
Vállamat súlyos teher húzza
Elcsendesült bennem az élet
Kihalt lelkemből minden ének
Mondom magamnak: Nézz előre!
Múlt helyett inkább tekints a jövőbe!
De nem hallgatok se magamra, se másra
Helyette figyelem, hogy süppedek a sárba
Telnek az órák, a napok, a hetek
Szívem gyengül, lelkem beteg
Elment tán végleg az eszem
Hogy magamat élő holttá teszem?
Állok az ablakban, nézem a világot
Ilyen bolondot, mondjátok, ki látott!?
Tedd már meg azt az első lépést
Engedd el a múltat, a temérdek sértést
Hallgassak magamra, vagy ne higgyek nekem?
Kell a rosszkedv, a bánat, a sérelem
Ők az én botjaim, rájuk támaszkodom
Nélkülük boldog lennék. Biztos, ezt akarom?
Nekem mindegy, maradj ahol vagy
Megrántom vállam, ott hagyom magamat
Majd egy pillanatra visszafordulok
S látom, amint csendben magam után indulok
Finom humorral átszőtt sorok. A múlt amelyben, sok ember benne ragad. Kedves szidalmazások után a döntés is megszületik. Jó volt köszönöm!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy megfogott. <3
Kedves Kriszta!
Nem elemzem. Minden sorát élveztem. Kiss Kati
Nagyon köszönöm 🙂