Kristina Calu – Elmentél
Kristina Calu – Elmentél
Zajos ketrecben születtem
De egy napon eljöttél értem
Hazavittél, megszerettél
Attól kezdve dédelgettél
Elkövettem sok galibát
Naponta halmoztam hibára hibát
Te mégis türelmesen kivártad
Hogy olyan kutya legyek, mint kívántad
Mindent együtt csináltunk
Lett sok-sok jó barátunk
Dolgoztunk és futottunk
Naplementében úsztunk
Aztán egyszer elgyengültél
Fáradtan az ágyra dőltél
Hangos autó jött érted
Többé nem láttalak téged
Éreztem, hogy már nem vagy itt
A lelked a testedből elszökik
Azóta sírok, és fájón szenvedek
De megígértem, ezért jó kutya leszek
Szót fogadok az új gazdámnak
Közben várom a napot, min újra látlak
Együtt futunk majd dombon és réten
Együtt leszünk fent a nagy kékségben
Szívmelengető,fájó, szél írás…köszönöm!
Én is köszönöm szépen. <3
Ellsírtam magam!
Érezhetően fáj a szívem, nem sokszor érzek ilyent!
Nagyon szépen köszönöm.
Kedves Kristina!
Valahogy mindíg a lelkemhez szólnak a verseid. Sajnos egyet nem találok! Ha elküldöd köszönöm.Az utolsó sorai kb.arról szólnak, hogy mától új életet élek, és megyek magam után.
Kedves Piroska!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Bemásolom ide Önnek az említett verset, szerintem erre gondolhatott. Majd kiteszem ide képpel is, meg tervbe van véve egy verseskötet, amit remélem, a nem túl távoli jövőben meg tudok majd valósítani. Kívánok Önnek további szép napot! <3
Krisztina
Magamban
Beleragadt lábam a múltba
Vállamat súlyos teher húzza
Elcsendesült bennem az élet
Kihalt lelkemből minden ének
Mondom magamnak: Nézz előre!
Múlt helyett inkább tekints a jövőbe!
De nem hallgatok se magamra, se másra
Helyette figyelem, hogy süppedek a sárba
Telnek az órák, a napok, a hetek
Szívem gyengül, lelkem beteg
Elment tán végleg az eszem
Hogy magamat élő holttá teszem?
Állok az ablakban, nézem a világot
Ilyen bolondot, mondjátok, ki látott!?
Tedd már meg azt az első lépést
Engedd el a múltat, a temérdek sértést
Hallgassak magamra, vagy ne higgyek nekem?
Kell a rosszkedv, a bánat, a sérelem
Ők az én botjaim, rájuk támaszkodom
Nélkülük boldog lennék. Biztos, ezt akarom?
Nekem mindegy, maradj ahol vagy
Megrántom vállam, ott hagyom magamat
Majd egy pillanatra visszafordulok
S látom, amint csendben magam után indulok