Kristina Calu – A bánat
Kristina Calu – A bánat
Széles mosollyal ébredtem
Búnak nyoma sem volt bennem
Emlékszem, szépet álmodtam
Bécsi keringőt táncoltam
Nagy lendülettel kezdtem a napot
Boldog arccal, mint ki virágot kapott
Így ment el a nap, de jött az este
S a bánat gyenge pontomat kereste
Éreztem, ahogy mögém settenkedik
Kezével zordan vállamra nehezedik
Akkor eszembe jutott a reggel
Pördültem egyet nagy lendülettel
Farkasszemet néztem vele
Láttam, miként fogy ereje
Énekelni kezdtem, cigánykerekeztem
Önfeledten arcába nevettem
Azon a napon a bánat megtanulta
Nyomomban többé ne járjon soha
Nem lelhet nálam puha menedékre
Ajtóm, szívem tőle hét lakattal védve
Imádom,ahogy írsz.Rovid ,tömör egyszerűen szuper…Imádom a verseket…
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. 🙂 <3