Kristina Calu – A bánat

Széles mosollyal ébredtem

Búnak nyoma sem volt bennem

Emlékszem, szépet álmodtam

Bécsi keringőt táncoltam

Nagy lendülettel kezdtem a napot

Boldog arccal, mint ki virágot kapott

Így ment el a nap, de jött az este

S a bánat gyenge pontomat kereste

Éreztem, ahogy mögém settenkedik

Kezével zordan vállamra nehezedik

Akkor eszembe jutott a reggel

Pördültem egyet nagy lendülettel

Farkasszemet néztem vele

Láttam, miként fogy ereje

Énekelni kezdtem, cigánykerekeztem

Önfeledten arcába nevettem

Azon a napon a bánat megtanulta

Nyomomban többé ne járjon soha

Nem lelhet nálam puha menedékre

Ajtóm, szívem tőle hét lakattal védve