Blog
Kristina Calu – Elmentél
Zajos ketrecben születtem
De egy napon eljöttél értem
Hazavittél, megszerettél
Attól kezdve dédelgettél
Kristina Calu – A bánat
Széles mosollyal ébredtem
Búnak nyoma sem volt bennem
Emlékszem, szépet álmodtam
Bécsi keringőt táncoltam
Kristina Calu – Magamban
Beleragadt lábam a múltba
Vállamat súlyos teher húzza
Elcsendesült bennem az élet
Kihalt lelkemből minden ének
Kristina Calu – Tudod, én…
Tudod, én akkor is szeretlek
Ha csúnyán nézel rám
Ha mogorva pillantásodtól
Sírásra görbül szám
Kristina Calu – Mi ketten
Te balra mennél, én jobbra
Te kávé vagy, én tea
Neked macska, nekem kutya
Neked a hús, én meg vega
Kristina Calu – A kettő között
Rám néztél, én elpirultam
Mosolyodtól elolvadtam
Elhalmoztál ezer bókkal
Gyengítettél édes csókkal
A kettő között volt egy sóhaj
Kristina Calu – Emlékszel?
Emlékszel, amikor rád vártam?
Lábam megdermedt a hideg szorításban
De minden percet megért a pillanat
Melyben megláttam ragyogó mosolyodat
Kristina Calu – Máshol
Becsukja a szemét, és azt képzeli, máshol van. Nem harcol a gyerekkel, nem áll széttárt karokkal, hogy most mi a fenét tegyen, mert végleg kifogyott az ész érvekből.
Kristina Calu – A szürke nadrág és a fitness
Tíz perc múlva indulnia kéne, de még nincs rajta a nadrág és a hajából sem fésülte ki a belesütött loknikat. Vastag, csigaszerű indaként himbálóznak arca két oldalán. A szürke szövetnadrág az ágyon fekve várja.
Kristina Calu – Egyedül
A könyvtárból hazafelé menet, már majdnem a házunkhoz érve, az egyik kopott zöld padon fiatal lányra leszek figyelmes. Kezében a telefonja, fülében fülhallgató, a feje ütemesen mozog egy általam nem hallható zenére.